36.- 37.-38. Fejezet

 

36. Fejezet

Fordította: Szilvi

 

Raphael követte a nő illatát, vérének finom csábítása az érzékszerveinek csapódott, amitől a farka könyörtelenül megkeményedett. A nő alig volt több, mint egy árnyékfolt a sötét lépcsőn, mozdulatlan és néma. De élt. Raphael hallotta Cyn szívének erőtlen dobbanását, a szivárgó vér csorgadozását. Cyn mellé ereszkedett, és felszisszent, amikor meglátta, mit tettek vele. Egy vámpír tette ezt. Valaki meg merte jelölni azt, ami az övé.

Őrjöngő dühvel vicsorodott el, de kényszerítette magát, hogy lenyugodjon, felemelje Cynt a karjaiba, átadva saját testének melegét neki. A legrosszabb sebéhez hajolt le, a nyaka és a válla megrongálódott izmaihoz. A csupasz bőrön lelassult a vér csordogálása, ahogy a lány szíve egyre gyengébben vert. Cyn íze elsöprő volt. Elnyelte az elégedettség nyögését, harcolt az ösztönei ellen, tudta, ha most enged, örökre elveszíti a lányt. Tovább nyalogatta a sebet, nyálának alvadásgátló része megakadályozta a további vérzést, az eufórikus érzéseket kiváltó anyagok enyhítik a fájdalmát, nyugalomba ringatva őt. Cyn halkan felnyögött, inkább a veszteségérzet, mint a fájdalom zokogása.

A férfi erős ujjai elsöpörték a hajat Cyn viharvert arcáról, óvatosan elsimogatva a véres homlokától, és finoman az egyik fül mögé téve. A lány lélegzete alig rebbenő érintés volt a száján, miközben az arcát az ajkához hajtotta, hogy az ajkaiba suttogjon.

– Csókolj meg, Cyn!

Cyn halkan felsóhajtott, és kinyitotta meleg száját. Raphael beleharapott a saját alsó ajkába, és hagyta, hogy folyni kezdjen a vér, majd betakarta Cyn száját a szájával, nyelvét körbeforgatva az ajkaival, és érezte, ahogy a lány finoman szopni kezd. Ujjaival óvatosan masszírozta a torkát, nyelésre kényszerítve. A lány felkiáltott, már nem elveszetten, hanem éhesen és vágyakozón. Raphael nem tudott tovább ellenállni; a mellkasához szorította, a gyengéd gyógyító csókot izzóan szenvedélyesre változtatta. Cyn reagált, amikor a férfi vére felmelegítette a bőrét, és a teste eléggé meggyógyult ahhoz, hogy érezze Raphael csókjának extázisát, és a szája kezdett egyre többet követelni.

Lágyan megremegett az orgazmustól, és karjai lehullottak a férfi mellkasára, teste puha lett a férfi alatt.

– Raphael – suttogta.

Raphael érezte, ahogy Cyn ajkai örömmel görbülnek felfelé az övé alatt.

– Aludj, édes Cyn!

A nyitott ajtóban Duncan állt, miközben ura kihozta Cynthiát a karjaiban, és nem tehetett mást, csak figyelte őket. Raphael megállt az utolsó lépcső előtt.

– Túl fogja élni! – mondta a férfi, és hangja megfeszült a fellobbanó dühtől. – Kétszer is megérintették azt, ami az enyém, Duncan! Meg fogom tudni, hogy mi történt itt! És akkor vadászni fogunk!

A kint hallgató vámpírok egyetértően üvöltöttek fel, és ezt Raphael félelmetes mosollyal viszonozta.

37. Fejezet

Fordította: Szilvi

 

Raphael óvatosan lefektette Cynt az ágyra, majd felállt és levette a zakóját és a nyakkendőjét, és meglazította az ing gallérját. Aztán jobban belegondolva, kilépett a cipőjéből, és a zokniját is lehúzta, majd mezítláb tért vissza a nagy ágyhoz. Elmosolyodott, amikor lerángatta a lány díszes cowboy csizmáját, és félredobta őket. A mosolyt dühös vicsorgás váltotta fel, amikor levette a lány öltözékének többi részét – a vastag bőrdzseki hihetetlen módon volt felaprítva, és hacsak valakinek nincsenek vastag, éles karmai, akkor nehéz lehet az ilyen kemény anyagon ekkora károkat okozni. Elgondolkodott a lány ruhája láttán, és végül rájött, hogy a csúszós, kötött anyagot úgy tervezték, hogy pulóverszerűen kell áthúzni a fején. Ehelyett széttépte az anyagot, legördítette a válláról és a testéről, átcsúsztatva a csípőjén, felfedve a nő feszes, karcsú testének minden négyzetcentijét, telt melleit.

– Ah, édes Cyn! – suttogta rekedten, amikor meglátta Cyn puncija halmának selymes, csupasz és sima bőrét. A farka megfájdult a sóvárgástól, és gyorsan áthúzta a ruhát a lány lábán, és betakarta a takaróval, hogy eltakarja a mezítelenségét. Nem volt olyan állat, hogy kihasználjon egy tehetetlen nőt, még azt sem, aki a vágy ilyen magaslataiba sodorta.

Elnyújtózott a nő mellett, és gyengéden a karjaiba vette, miközben a vaskos takarót maguk között tartotta, annyit azért megengedve az egyik kezének, hogy a takaró alatt Cyn csípőjére simuljon. A nő halkan mormolt álmában, az elégedettség, és biztonságérzet hangja. Csókolgatni kezdte Cyn arcát, összerándult a zúzódásoktól, és nyalogatta az apró vágásokat, kiszabadítva az üvegdarabokat, amelyek még mindig a sebekhez tapadtak. Vastag ujjai figyelemre méltóan gyengédek voltak, amikor eltávolította az apró darabkákat, és azon tűnődött, hogyan kerültek oda. Szája folytatta a kutatást, és eléggé letolta a takarót, hogy feltárja a csúnya sebet a lány nyakán.

– Ki tette ezt veled, Cynem? – mormogta halkan, nem várva választ. Lesz még elég idő a válaszokra, miután meggyógyult. És azután következik a bosszú.

Amikor tőle telhetően a lehető legjobban megtisztította, a csuklóját a szájához emelte, és felhasította. Véres csuklóját a nő szájához tette, és közvetlenül a fülébe súgta.

– Igyál, lubimaya!

Nyűgösen tiltakozott, míg a férfi szét nem kente a vért az ajkain. Akkor a nyelve automatikusan előbújt, hogy lenyalja, és elégedetten mormogott, miközben kereste a többit, és a szája rá nem tapadt a csuklójára, és szopni kezdett, mint egy újszülött baba. A lány ajkának minden mozdulatától végigsugárzott a férfi ágyékán a sóvárgás, mintha a lány a megkeményedett farkát szívta volna, nem pedig a csuklóját. Lehunyta a szemét az érzéki örömtől.

– Vámpír leszek?

Raphael szeme kinyílt a megsebzett hang hallatán, a lány fájdalomtól elhomályosult szeme rá bámult.

– Nem – mondta gyengéden. – Ez nem olyan egyszerű dolog, és egyébként sem csinálnám az engedélyed nélkül!

– Akkor miért? – A szavai elhalkultak; félig már elaludt, becsípett a férfi vérének fogyasztásától.

– Segíteni fog a gyógyulásban.

– Hmmm – mormolta a nő, és még egyszer megnyalta Raphael csuklóját, mielőtt arcát a férfi mellkasára nem tette, és természetes alvásba nem merült.

Lenézett a nőre, szinte megsemmisítette a felé mutatott bizalma.

– Olyan szörnyű lenne, édes Cyn? – suttogta. – Az örökkévalóságot mellettem tölteni? – De Cyn már túl mélyre süllyedt az álmában, és Raphael nem tudta, hogy egyáltalán hallani akarja-e a lány válaszát.

38. Fejezet

Fordította: Szilvi

 

– Raphael! – Cyn álomittas suttogása felriasztotta Raphaelt a saját gondolataiból, emlékeztetve a múló időre. Egy utolsó, vonakodó simogatással elhúzódott tőle, a lány álláig felhúzta a takarót, és a melege alá bújtatta.

Búcsúzóul még lehajolt, hogy megcsókolja Cynt. Gyors ajakérintés a homlokára, amely érzéki felfedezéssé vált a bőre és meleg szája felé. Cyn éhesen dorombolt álmában, tele vágyakozással iránta. Felállt, és sajnálkozva nézte a nőt, mielőtt távozásra kényszerítette volna magát.

Lent a garázsban emberi őrök csatlakoztak a vámpírjaihoz, és velük együtt egy emberi orvos is, aki megbízható tagja volt személyzetének.

– Hívattam Dr. Saephant – mormogta Duncan az oldalán. – Az őrök kint maradnak, de arra gondoltam, talán...

Raphael megfeszült, küzdve a késztetéssel, hogy megtartsa magának, nem engedve, hogy bárki más hozzáérjen rajta kívül. De a nap felkel. És akkor nem lehet mellette. Lehunyta a szemét, érezte a bőrén az első hőpírt.

– Igen! Köszönöm, Duncan!

– Meg fogjuk védeni, uram!

– Bosszút állunk érte! – mondta hevesen. Azután maga köré gyűjtötte a vámpírjait, és eltűnt az elhalványuló sötétségben.